A déli harangszó története

Az mindenki számára ismeretes, hogy a templomok délben harangozni szoktak. Sőt, a legtöbben tudják is, hogy ez valahogyan a törökök nándorfehérvári legyőzéséhez kötődik. Azonban kevesen tudják pontosan, hogy miért is szól délben a harangszó.

A katolikus templomokban naponta háromszor mindenképpen harangoznak: reggel, délben és este. Azonban korábban csak kettő kötelező harangozás volt. Így volt ez méghozzá egészen 1456. június 29-ig, amikor is III. Kallixtusz pápa az úgynevezett imabullájában elrendelte azt, hogy minden katolikus templomban harangozzanak délben is. Mindezt azért tette, mert a muszlimok már azelőtt is napi ötször imádkoztak, és úgy vélte, hogy a keresztényeknek is többször kellene imádkozniuk istenükhöz azért, hogy a keresztesek legyőzzék a török seregeket. Időközben július 22-én a nándorfehérvári viadal során Hunyadi János és hadserege legyőzték a törököket, így mire terjedni kezdett a harangozás híre, már megvolt a győzelem, amiért imádkozni kellett volna. A déli harangozás híre pedig egybeolvadt a győzelem hírével.

Augusztus 6-án érkezett meg a hír Kallixtusz pápához is, aki ennek hatására maga is új értelmezéssel ruházta fel az imabullát. Rendelete szerint a déli harangszókor a hálaadás imáinak is el kell hangozniuk a törökök leveréséért. A keresztény világban pedig a déli harangszó ezután hagyományként fennmaradt. Először Magyarországon terjedt el jobban, de aztán a többi európai országban is egyre nagyobb teret hódított magának. A déli harangszó tehát egyben segítségkérés és hálaadás istenhez. Fontos ezt tudnia minden kereszténynek, de ugyancsak fontos tudnia minden magyarnak is, hiszen ez a nemzet volt az, amely legyőzte a törököket, és akik miatt a déli harangszókor a hálaadás imái is elhangozhatnak.


hunprobalazs