A hindu középkor és a moszlim hódítás időszaka Indiában

A VII. és a X. század között Dél-Indiában is számottevő politikai és kulturális központok jöttek létre. A  Chalukyák, Pallavák és Cholák dinasztiái kitűntek az öntözéses földművelés tökéletesítésében és egy sajá­tos, dravida eredetű építészet meghonosításában. Ha­talmuk a környező tengerekre is kiterjedt, hatásuk Jáva, Sziám és Indokína anyagi és szellemi kultúrájában is kitörölhe­tetlen nyomokat hagyott.

[adsense_id=”1″]

India a X. századig minden hódítóját sikeresen asszimi­lálta a területére támadókat pedig sikeresen kiszorította. Ekkor azonban olyan új erő jelentkezett a moszlim népek előretörésével, mellyel a hindu India nem tudott megbirkózni és jelentős pusztítás következett be az addigi társadalomban. Az első ezredfordulón a nomád afgánok Ghazni emírjének vezetésével elözönlötték a termékeny Pendzsábot. (Eddig csupán Szindh félsivatagos vidékei kerültek a muszlim arab hódítók megszállása alá 712-től.)

A XII-XV. század között különböző török és mongol seregek törtek be az országba, és egymással állandó harcban álló kisebb-nagyobb politikai egysé­geket hoztak létre. Közülük emelkedett ki a három évszázadon át (XIII-XV. század) fennálló Delhi szulta­nátus, mely akkoriban India egyik legnagyobb államszervezete volt. A XII. századtól kezdve félezer éven át, Dél-India egyes részeit nem tekintve, a szubkontinensen meghatározóvá vált a muszlim uralom és a muszlim hit erőszakos terjesztése.


hunprobalazs