A kisebbségi komplexusokról

A kisebbségi komplexus, mint minden más visszavezethető a gyermekkorra. Ha a szülők gyermekükkel szemben lenézően, megalázóan viselkedtek, akkor egy önbizalom hiányos, mindig megalázkodó fiatalt fognak felnevelni. Érdemes átgondolni, hogy esetünkben vannak-e kisebbségi komplexusra utaló jelek, tünetek.

A kutatások során kiderült, hogy általában azok a felnőttek küzdenek a kisebbségi komplexussal, akik gyermekkorukban nem kaptak elegendő szeretetet, törődést. Ha a gyermek, fiatal azt tapasztalja, hogy szülei közül valamelyik mindig elnyomva van, akarata nem érvényesül, akkor valószínű, hogy ő is ilyen életet fog élni. Sok esetben az gyermek saját magát hibáztatja, ha szülei elválnak, ha valamelyik családtagja megbetegszik. Ha a fiatal fejében sokszor megfordulnak azok a gondolatok, hogy bár ne létezne, akkor az életben mindig kevés lesz az önbizalma. Ha rendszeresen emészti magát a rossz tulajdonságai, az elkövetett hibák miatt, akkor kisebbségi érzése befolyásolni fogják a mindennapjait. Kerülni kell a kritizáló barátokat, valamint a pesszimizmust sugalló családtagokat.

A kisebbségi komplexus egyik leggyakoribb tünete, amikor az ember sorozatosan azt érzi, hogy vele semmi jó nem történik, semmi sem tudja boldoggá tenni. Érthető, hogy kudarcok, csalódások után mindenki elbizonytalanodik, de tudni kell, hogy mindig van remény, és hinni kell abba, hogy a rossz után jó következik. A problémával küzdő emberek félnek a kudarctól, magánytól, sikertelenségtől, és ennek következtében elkezdnek irigykedni, féltékenykedni. Az önértékelés szintje nem növekedik meg attól, ha másokhoz hasonlítgatjuk külsőnket, elért eredményeinket. Ha kisebbségi komplexus nehezíti meg a mindennapjait, akkor forduljon szakemberhez.


hunprobalazs