A mughal birodalom Indiában (1526-1857)

A legjelentősebb muszlim dinasztia a mughal birodalom volt, akik 1526-1857 között uralkodtak Indiában. A dinasztia alapítója a mongol Bábur volt majd  unokája, Akbar (1556-1605) uralkodása idején  egyesítette a szubkontinens nagy részét. Egy közigazgatási rendszert jött létre, amely bizony túlélte a brit uralmat, az uralkodása idején kialakult földbirtokrendszer pedig hosszú időre szilárd központi hatalmat és jól kimunkált adórendszert eredményezett.

[adsense_id=”1″]

Akbar szilárd társadalmi bázist akart teremteni a dinasztiának. Hogy a lakosság hindu többségét megnyerje, szakított az iszlám tanításainak és hagyományainak tekintélyes részével, és egy világvallást szeretett volna alapítani, sok hindu elemmel. Akbarnak e vallásreformra irányuló, az iszlám történe­tében egyedülálló kísérlete azonban elbukott. Halála után az őt követő, egyébként szintén jó képességű, erőskezű mughal uralkodók – Dzsihangir, Sahdzsehán és Aurangzeb – visszatértek a muszfim despotákat általá­ban jellemző vallási fanatizmushoz. Eltérően minden más hódítótól, a muszlimok teljes asszi­milációja nem történt meg. Az együttélés terméke a gazdag, irodalmilag fejlett urdu nyelv. Az „urdu” szó tá­bort jelent, utalva arra, hogy ezt a nyelvet eredetileg a hindusztáni síkság muszlim hódítóinak táboraiban hasz­nálták. (Ma az urdu Pakisztán államnyelve.)

Az asszimiláció a legszembetűnőbben a kasztrendszer általánossá válásában mutatkozott meg: a muszlim la­kosság különböző etnikai eredetű és társadalmi hova­tartozású csoportjai sok vonatkozásban kasztként kezd­tek funkcionálni. Az iszlám viszont közvetlenül hatott a hindu vallási reformmozgalmakra és a hindu társadalmi szokásokra. Nyilvánvaló az iszlám befolyása a XVI. században a hinduizmusból kinövő, Pandzsábban elterjedő új vallásra, a szikhizmusra.


hunprobalazs