Amikor nem válunk a gyerek miatt…

Amikor egy házasság gallyra megy és a felek már komolyan kezdenek foglalkozni a válás gondolatával, a család hirtelen úgy véli: életünk legnagyobb hibáját készülünk elkövetni! És hogy mi az egyik leggyakoribb érv, amelyet az együtt maradás mellett szoktak felhozni? Hát ez: „gondolj a gyerekekre!”.

Persze, hogy gondolunk rájuk. Az ember, ha már családot alapított, onnantól kezdve egyébre sem tud gondolni, még ha akar, akkor sem. Arra gondolunk, hogy hova menjünk nyaralni, ahol ők is jól érezhetik majd magukat, milyen iskolába adjuk őket, hogy majd sokra vigyék és képesek legyenek kamatoztatni a tehetségüket, valamint nap mint nap amiatt aggodalmaskodunk, hogy vajon jól vannak-e éppen, mikor érnek már haza és milyen felnőtt lesz belőlük, ha apró-cseprő dolgokban is engedetlenek? Ha pedig válásra kerül sor, akkor bizony minden szülő garantáltan átgondolta, hogy ez milyen hatással is lehet a kicsikre. Kétségtelen, hogy a gyermek lelki fejlődése szempontjából a legideálisabb az lenne, ha a női és férfi minta is követhető lenne számára a felcseperedés éveiben, azaz, ha a szülei együtt élnének, boldog párkapcsolatban. Azonban ha a kicsik azt látják, hogy anya és apa nap mint nap egymás torkának ugranak, ha azért rakják fel otthon a fülhallgatót, mert már nem bírják elviselni, ahogy a szülők ordítanak egymással és ocsmányságokat vágnak egymás fejéhez, akkor bizony érdemes átgondolni, hogy a két fél együttélése mennyire lesz hosszútávon jó hatással a gyerekekre?

A válasz persze egyszerű és nyilvánvaló: semennyire! Ha már mindent megpróbáltunk, de mégsem vagyunk képesek békében és szeretetben együtt maradni a párunkkal, akkor bizony ideje külön utakon elindulni, még abban az esetben is, ha közös gyermekeink is vannak! Az örökös csatározással ugyanis sokkal többet ártunk nekik, mint magával a válással! Még egy fontos szabály van, amely a válás utáni periódusra érvényes: attól, hogy valaki házastársnak csapnivaló volt, még nem jelenti minden esetben azt, hogy szülőként is leszerepel! Igyekezzünk tehát civilizáltan kezelni a házasságunk végét és ne ócsároljuk ex-kedvesünket a gyerek füle hallatára! Ha mindkét fél képes érett felnőttként kezelni a helyzetet, akkor a gyermek lelkivilágában sem fogunk visszafordíthatatlan károkat okozni a válással!


hunprobalazs