Automatizált kereskedés – pro és kontra

Az utóbbi években egyre több Forex kereskedő szólal meg kritikusan az algoritmusos kereskedés ellen. Félelmeiket csak fokozza a 2010. május 6-án történt tőzsdei összeomlás emléke, amelynek-bár nem tisztázódott minden részlet-feltehetően egy automatizált program lehetett az okozója. Az eseményt követően, a növekvő politikai nyomásnak köszönhetően, az illetékes szervek világszerte igyekeznek egy algoritmusos kereskedést szabályozó  tervet kidolgozni. Az értékpapír-felügyeletek nemzetközi szervezete (IOSCO) gőzerővel dolgozik egy ilyen jellegű szabályozáson, amelynek lényege az lenne, hogy növelje a dark pool-ok (ATS-ek) transzparenciáját, és csökkentse azok piactorzító hatásait.

Automatizált kereskedés - pro és kontra

Automatizált kereskedés – pro és kontra

Milyen rendellenességet észlelnek a kritikusok a robotos kereskedésben? Miért szorgalmazzák annak szabályozását, amikor az automatizált trédelés legfontosabb szerepe az, hogy a befektetők piaci szereplését támogassa, és profitot generáljon nekik? Két alapvető, egymásba kapcsolódó, problémát lehet megemlíteni az algoritmusokat illetően. Az első az, hogy a villámgyors végrehajtás egy nem látható, folyamatos jelenlétet jelent az árjegyzésben. De ami mikroszinten jó egy piaci szereplőnek, annak makroszinten destabilizáló hatása van. A megbízások láthatatlan jelenléte, vagy azok állandó gyors megjelenése-eltűnése lehetetlenné teszi a piac valódi likviditásának a felmérését. A második probléma épp a robotok előnyének tartott automatizáltságból adódik. Bár azt mondják, hogy az algoritmusok képesek “intelligensen” kereskedni, valójában teljesen mechanikus, vak, egy adott feltételre aktiválódó „robotpilótákról” van szó. A kereskedő robotok fő inputja az ár és a forgalom, vagy rosszabb esetben a volatilitás. Így képesek egymást is aktiválni, és ezzel olyan megbízási/teljesülési spirált váltanak ki, amelynek csak akkor van vége, ha az emberi operátorok leállítják őket. Az emberi beavatkozásig azonban ennek a folyamatnak olyan piaci és reálgazdasági hatásai lehetnek, mint amilyen a Dow Jones tőzsdén bekövetkezett 2010-es “flash crash”, amikor percek alatt óriási árfolyam zuhanás következett be a deviza-, nyersanyag- és részvénypiacokon.

Ezzel szemben, a robotos kereskedelem pártján állók azzal érvelnek, hogy a high frequency rendszerek  egyrészt likviditást visznek a piacra, így növelik annak mélységét, másrészt a nagyon gyors kereskedés következtében megszűnnek a piaci tökéletlenségek. Az tényleg elképzelhető, hogy a nagyobb piacokról az arbitrázslehetőségek fokozatosan eltűnnek, de ennek legvalószínűbb következménye az lehet, hogy a robotfejlesztők figyelme a még kevésbé likvid piacok felé fordul majd (egzotikus devizák, komplex derivatívák, nyersanyagok, ETF-ek). Mindenesetre a “flash crash” után a világ fontosabb tőzsdéi olyan védő mechanizmusokat dolgoztak ki, amelyek elvileg  megakadályozzák az irracionális mértékű áringadozásokat (például 10 százalékos esés után automatikusan felfüggesztik a megbízások végrehajtását). Ez természetesen messze nem oldja meg a kontroll és az átláthatóság problémáját.

Mit lehetne a jövőben tenni az irányítás kézben tartása érdekében? Természetesen a technológiai fejlődést nem lehet és nem is szabad visszacsinálni, ráadásul a szabályozás lehetőségeit korlátozza a kereskedési helyek globális versenye. Ennek ellenére mindenképpen szükséges egy olyan szabályozás mely korlátozni tudja az automatizált kereskedés negatív hatásait a piacokra.  Ez természetesen egy nagyon bonyolult feladatnak mutatkozik, de nem jelenti azt, hogy a próbálkozásoknak nincs értelme. Még abban az esetben is érdemes lenne ezekkel a szabályozásokkal foglalkozni, ha az algoritmusok által elvesztett kontrollt nem lehetne már visszaszerezni. Ez esetben az átláthatóság területén nagyon határozott  fellépésre lenne szükség, ugyanis az alapvetően bizalomra épülő piacok számára az is előrelépés lenne, ha a piaci szereplők  tisztában lennének a kereskedő robotok jelenlétének mértékével az árképzésben.


hunprobalazs