Az álmok nem hazudnak

Vannak, akik szinte soha nem álmodnak, mások pedig napi rendszerességgel. Tudósok, orvosok, ezotériával foglalkozó szakemberek is igyekeztek már megfejteni annak a titkát, mégis mi áll az álmok hátterében, és egyesek miért nem álmodnak, vagy teszik ezt csak nagyon ritkán.

Abban mindenki egyetért, hogy álmunkban a nap, a bennünket ért külső ingerek, vagy a régmúltban megélt tapasztalatok feldolgozása történik. Nem véletlen, hogy sűrűn álmodunk olyan történésekről, melyeket már átéltünk. Ugyanakkor a helyzet korántsem ilyen egyszerű, ugyanis sokszor agyunk olyan intenzíven kombinálja össze a dolgokat, hogy abból elsőre valamiféle érthetetlen összevisszaság sül ki. Jobban átgondolva azonban, megérthető, mely elemek miért szerepeltek álmunkban. Már csak azért is ajánlott jobban odafigyelni arra, miről álmodunk, mert ezzel sokat megtudhatunk lelki állapotunkról, valamint azokról a dolgokról, amelyek feldolgozásra várnak pszichénkben. Tipikusan ilyenek a visszatérő álmok, melyek félelmeinket, kudarcainkat, lelki terheinket adják vissza mindig ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló élményként. Egyértelmű az is, hogy amit álmunkban megélünk, az hű tükre személyiségfejlődésünknek és annak, miként állunk a világhoz, embertársainkhoz, hogyan sikerül, vagy éppen nem feldolgozunk a történéseket.

Rémálmaink, nyomasztó hangulatú és emlékű álmaink sajnos akár egész napunkra rányomhatják bélyegüket, s amennyiben visszatérőek, figyelmeztetnek arra, valami nincsen rendben a lelki egyensúlyt illetően. Az érzelmileg túlfűtött, érzékeny, emocionális emberek sokkal gyakrabban álmodnak, mint azok, akik nem veszik fel úgy mindazokat a dolgokat, amelyek velük történnek. Ha rendszeresen elemzés alá vesszük álmainkat, nagyon sokat megtudhatunk saját magunkról, és talán olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amelyeket még fel sem tettünk önmagunknak.


hunprobalazs