Az antropogén CO2-növekedés példátlanul nagy

A berni egyetemen kifejlesztett új mérési technológia egyedi betekintést nyújt a múlt éghajlatába. Az Antarktisz jégmagvain végzett nagy felbontású méréseknek köszönhetően a légkör korábbi CO2-koncentrációja pontosabban rekonstruálható, mint valaha.

2008-ban a berni jégmag-szakemberek be tudták mérni, hogy a légkörben a szén-dioxid-koncentráció az elmúlt 800.000 évben következetesen jóval alacsonyabb volt, mint ma. Azóta a jégmag-szakértők azokra az eredményekre támaszkodnak, amelyek lehetővé teszik a 330.000 – 450.000 éves időablak sokkal részletesebb rekonstrukcióját. Eddig a természetben előforduló centenáriumi skála ugrásainak maximális sebessége és gyakorisága a CO2-koncentrációban ismeretlen volt. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a hirtelen szén-dioxid-emelkedés átfogó jellemzője klímarendszerünknek, és ezek még a jelek közötti időszakokban is előfordulhatnak.

“Mindeddig azt feltételezték, hogy az éghajlat nagyon stabil volt a korábbi interglaciális időszakokban, és hogy a légköri CO2 koncentrációban nem történt hirtelen változás” – magyarázza Christoph Nehrbass-Ahles, a tanulmány vezető szerzője. Nehrbass-Ahles szerint a hirtelen emelkedések mindig nyilvánvalóak voltak, amikor Grönlandon vagy Antarktiszon a jégmasszák olvadása jelentősen megzavarta az óceánkeringést. Ha a légkörben a CO2 gyorsan emelkedett, akkor az Atlanti-óceán áramlásában egyidejű változások is kimutathatók. Az a tény, hogy a gyors szén-dioxid-ugrások nem csak a jeges időszakokban, hanem két korábbi interglaciális időszakban is észlelhetők voltak, meglepte a kutatókat. “Többször megmértük ezeket az eseményeket a jégen, és mindig ugyanazon következtetésre jutottunk” – magyarázza Nehrbass-Ahles. A kutatók nem tudják viszont megmagyarázni, hogy miért emelkedett a légkörben a CO2 koncentrációja a korábbi interglaciális időszakokban.


hunprobalazs