Az eljegyzés és a jegygyűrű

A jegygyűrűk, mint a szerelem jelképe Magyarországra a 19. században ért el. Ekkor vált szokássá az eljegyzési gyűrű ajándékozása és annak viselése.

A régi időkben a jegygyűrűk szigorúan egyköves gyűrűk voltak, melyekkel a vőlegény eljegyezte a párját. Mára már ezek a szokások nagyon sokat változtak és a gyűrű divat is sok esetben mást diktál, ám még a mai napig fellelhetőek ezek az egy köves modellek. Ez volt tulajdonképpen a mátkagyűrű, vagyis a mai nevén az eljegyzési gyűrű. A karikagyűrű már később jelent meg. A 20. századra tehető, amikor elért a köztudatba, amely a szerelmet jelképezte a fiatal párok életében. Ezt a gyűrűt már jellemzően együtt választották ki a párok. Napjainkban már egyre jobban divattá vált a német területekről hozott szokás, hogy ezeknek a páros karikagyűrűknek a közepébe egy-egy kis szöveget vésettek. Amely még különlegesebbé, meghittebbé és romantikusabbá tette az egészet. Mára már az eljegyzés és a jegygyűrűk viselése egy igen összetett hagyományt von maga után.

A régi legendák szerint is már az egyiptomiak és a rómaiak is a bal kezükön hordták ezeket a gyűrűket, hiszen úgy tartották, hogy ez van legközelebb a szívükhöz. Ez a hagyomány a 20. században érkezett meg a hazánkban és a mai napig fennmaradt. Mivel egyesek szerint a bal kezünkön található negyedik ujjból egy ér közvetlenül a szívhez vezet. Többek között ezért is tartják úgy, hogy alkalmas a szeretetet és szerelmet jelképező gyűrű viselésére. A reneszánsz időkben pedig úgy tartották, hogy ez a negyedik ujj Nap, Apolló körébe tartozik és sok derűt és pozitív vonást hozhat az emberek életébe. Napjainkban jellemző, hogy a jegyben járás alkalmával a bal kézen viselik a gyűrűt, majd a frigy megtörténésével átkerül a jobb kézre és itt ékeskedik életük végéig.


hunprobalazs