Az első kürtőskalács

A kürtőskalácsot nemcsak hazánkban, hanem a világ nagyon sok táján ismerik és szeretik, na de honnan is indult a története? A kürtőskalács az erdélyi magyarság, leginkább pedig a székely vidék jellegzetes süteménye.

A régi időkben esküvők, egyházi ünnepek, keresztelők, fontosabb összejövetelek és vendégek fogadásakor készítették. Ez a hagyomány napjainkban is él, de most már nemcsak különleges alkalmakkor kerül az asztalra ez a különlegesség. Természetesen több hiedelem is kering a kürtőskalács eredetével kapcsolatosan, melyek közül az egyik a tatárjáráshoz kötődik. Amikor a tatárok lerohanták Székelyföldet, akkor a lakosság a kezdeti ellenállások után inkább elmenekült. Voltak, akik a hegyekbe, mások barlangokba menekültek, ahol a tatárok nem tudták megtámadni őket és elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez hosszú ideig ment így, de elfogyott az székelyek élelme, akárcsak a tatároké. Egy okos székely asszony ekkor összekaparta a megmaradt lisztet, összekeverte hamuval és egy nagy kalácsot sütött belőle. Ezeket magas póznákra húztak és felmutatták a tatároknak, hogy lássák, hogy van mit enniük és egyhamar nem hagyják el a menedékhelyet. Ekkor a tatárok már nagyon éheztek és inkább visszavonulót fújtak.

Az elmúlt évszázadok során a sütemény megnevezésének számos változata felbukkant. Még a 19. században is több néven emlegették, mint például botratekercs, dorongfánk, botfánk. A napjainkban használatos, erdélyi eredetű megnevezés csak a 20. század közepén vált véglegessé, de a század végéig sokan rövid ö-vel vagy külön írták. A Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület számos lépést tett annak érdekében, hogy a süteményt magyar termékként vegye nyilvántartásba az Európai Unió és 2015. december 3-án hungaricum lett.


hunprobalazs