Élet inzulinrezisztenciával

Sejtjeink nagy része a cukor felvételére csak inzulin hatására képes, így tudunk mozogni, gondolkodni is. Inzulinrezisztencia esetén az átlagosnál több inzulinra van szükség a működéshez megfelelő glükóz hasznosításához. Az inzulinérzékenység csökkenését szervezetünk fokozott inzulin termelésével kompenzálja.

Az inzulinrezisztencia a kettes típusú cukorbetegség előszobája. Évekig rejtve maradhat, pedig sok ember életminősége javulhat az időben felfedezett és kezelt inzulinrezisztencia miatt. Ez még nem betegség, hanem szénhidrát-anyagcserezavar, a rá való hajlamot örökölhetjük szüleinktől. Az inzulinrezisztenciát a mozgásszegény életmód, a különböző hormonkészítmények, a rossz minőségű táplálkozás, és a stresszes életmód előidézheti az arra hajlamos embereknél. Gyors hízás, sikertelen fogyókúra, fáradékonyság, fertőzések megjelenése, alvászavar, rossz közérzet, az étkezés után fellépő álmosság, koncentrációs zavarok, meddőség fordul elő jellemzően a tünetek között.

A legtöbb ember, aki szigorú diéta és napi 60 perc edzés mellett sem képes lefogyni, állandó fáradékonyság, hangulatingadozás jellemzi a napjaikat, nem is gondolnának arra, hogy problémáikat a túlzott inzulintermelés fokozza. Az inzulinrezisztencia megállapításához az éhomi vércukorszintet és az ahhoz kapcsolódó szérum-inzulinszintet mérik. Az időben felfedezett anyagcserezavar speciális diétával, vitaminokkal visszafordítható, gyógyítható. Kerülni kell a fehér lisztes, cukros és finomított ételeket. Egyéntől függően napi 140-220 gramm szénhidrát vihető be, számolni kell az egyes étkezések alkalmával bevitt szénhidrát mennyiségét. figyelni kell a gyors, illetve lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő eloszlására is. Fontos a rendszeres mozgás bevezetése a mindennapokra, heti 3-4 edzés javasolt. A tünetek jelentősen javíthatók, vagy meg is szüntethetők életmódváltással.


hunprobalazs