Hogyan használhatják a vezetők a kudarcot saját előnyükre?

Minden sikeres ember tapasztalt már kudarcot az életében. A vezetők számára a kudarc átélése nemcsak a munka része, hanem az egyik legnagyobb lehetőség arra, hogy bebizonyítsák, mennyire jó vezetők is valójában.

A kudarc a legnagyobb tanár. Mindannyian ismerjük a vállalkozók, tudósok és történelmünk más figyelemre méltó alakjainak inspiráló történeteit, akik a kudarcaik után lettek sikeresek. Természetesen a kudarc nem szórakoztató. Vezetőként meg kell próbálnunk elkerülni azokat. De nem bármi áron. Ha egy vezető olyan konzervatív, hogy nullára csökkenti a kudarc esélyét, akkor valószínűleg hiányoznak majd azok a lehetőségek, amelyek egyébként a szervezetet új szintekre terelhetik. És ez önmagában kudarc. Tehát mindez a helyzetfelismerésről szól. Tisztában kell lenni a vállalandó kockázatokkal. Fél tervvel ne induljon neki egy projektnek. Végezze el a kellő lépéseket, majd tesztelje tervét konstruktív kritika ösztönzésével. De ne kerüljön túl közel a kudarcot sem. Ha a kudarc bekövetkezik, ne kezdjen el hibáztatni senkit. Ha így tesz, a következő üzenetet adja át: a merészség és az innováció téves és büntetendő.

Hadd illusztráljuk egy példával: egy csapat egyszer megpróbálta eladni az egyik termékét a Telecomnak. Néhány, az iparral kapcsolatos feltételezés alapján összeállították az új, nagy ügyfélkör megoldási javaslatát, és az, amit az ügyfél mondott a cégnek, elengedhetetlen volt számukra. Technikai szempontból a megoldást hagyományos bölcsességre alapozták. De az ügyfél csak marginális értéket érzékelt abban, amit kínáltak, és nem sikerült nyélbe ütni az üzletet. Később a csapat megbeszélte a dolgot és előállt egy merészebb tervvel. A hagyományos bölcsességet kidobták az ablakon. Megváltoztatták az eszközök keverékét – radikálisan, majd pedig azonnal leszerződött velük a kliens.


hunprobalazs