Kényszerbetegség – rituálék csapdájában

Egyre többet találkozunk a hétköznapokban a kényszeres kifejezéssel. nagy kérdés, hogy mikortól tekinthető valaki kényszeresnek, súlyosabb esetben betegnek kényszeres cselekedetei, gondolatai miatt. Lehetnek nekünk is különböző rituáléink, sajátos szokásaink, fontos lehet számunkra a rend és a tisztaság, ahogy az is, hogy indulás előtt duplán ellenőrizzük, hogy az ajtót tényleg bezártuk-e, lezártuk-e a gázt. Ezek a rituálék még nem jelentik azt, hogy kényszerbetegségben szenvedünk.

Betegségről akkor beszélünk, ha ezek a szokások eltúlzott formában jelentkeznek, akadályozzák a mindennapokat, a beteg nem tud lemondani a rituálékról, vagy elviselhetetlen szorongás lesz úrrá rajta, ha le kellene mondani róluk. A kényszerbetegség egy neuropszichiátriai kórkép, amelynek fő ismertetőjele i a kényszergondolatok, és/vagy kényszercselekvések visszatérő ismétlődése. Kényszergondolatok a beteg akarata ellenére jelentkező, visszatérő kellemetlen, nyomasztó gondolatok, képzetek formájában jelentkeznek. A beteg tisztában van vele, hogy gondolatai irreálisak, mégis rendkívüli szorongást érez. Sokszor megpróbálják más gondolatokkal, tevékenységekkel helyettesíteni ezeket a gondolatokat, ám ez csak fokozza a szorongást.

A kényszercselekvések eltúlzott tevékenységek formájában jelentkeznek, mint például a túlzott mértékű tisztálkodás, a túlzott imádkozás, vagy különböző szavak állandó ismételgetése. Általában a kényszergondolatok által keletkezett szorongás csökkentésére használják ezeket a kényszercselekvéseket. A kényszerbeteg tudatában van, hogy ezek az eltúlzott cselekvések feleslegesek, mégsem képes abbahagyni azokat. Bár bűntudatot érez, mégsem képes segítséget kérni. A kényszerbetegség pszichoterápiával kezelhető, sok esetben kiegészítő gyógyszeres kezelésre is szükség van.


hunprobalazs