Ki is hordta? – A magassarkú története

Egy új magassarkú cipő számára mindig van még egy hely a polcon.  Imádjuk őket és nagy összegeket is képesek vagyunk kifizetni egy csillogó tűsarkúért, vagy szexi vörösért. Az igazán meglepő pedig az, hogy régen nem a nők viselték előszeretettel, hanem minden a férfi lábon viselt magassarkúval kezdődött.

A magassarkú cipő az ókori Egyiptomban, nem is magassarkú volt, hanem inkább magastalpú. Bár a hétköznapi viselet a lapos talpú, T, vagy V pánttal rögzített szandál volt, a hentesek magas talpút viseltek, hisz így előzték meg azt, hogy a földre folyó vértől beszennyeződjön a lábuk. Az antik Görögországban sem volt ismeretlen ez a stílusú magas talpú cipő, ám nem a mindennapi viselet részeként vált ismertté, hanem a híres görög drámák előadásakor a színpadon. A színészek férfi és női szerepalakításban is ilyen cipőt viseltek (nem elfelejtendő, hogy mindkét nemet férfi játszotta).

Időszámításunktól számított 9. században leginkább perzsa férfiak egy bizonyos cipőviselete volt külön sarokkal ellátva, melyet rend szerint csak lovagláskor használtak, hogy a kengyel ne csússzon ki a lábuk alól. Női viseletként a 15. századi Velencében találkozhatunk vele, a 19. századtól pedig mér kizárólag csak hölgyek lábán díszelgett a kezdetben még csak hasáb alakú sarokkal ellátott cipő. Roger Vivier cipőtervező volt az, aki feltalálta a tűsarkú modellt, az ehhez szükséges stabil anyagtechnikával együtt. Rendkívül érdekes és lenyűgöző, hogy ami ma a női láb szépségét emeli ki, régen férfiak körében volt elterjedt. Ha bármely férfi fejét csóválja egy újabb magassarkú láttán párja kezében, bátran nyújtsuk át nekik és kérjük meg, hogy tegyen néhány lépést benne, hisz ha régen is jól ment a benne való járás, akkor most sem jelenthet gondot.


hunprobalazs