Mennyire van hatással egészségi állapotunkra a halakban található higany?

Manapság már egyre kevesebb halat eszünk, sokszor az elkészítése az akadálya, a hosszadalmas evés, vagy épp a kellemetlen illata, állaga és látványa miatt nem választjuk. Pedig a halak és a tengeri herkentyűk az elsődleges forrásai az omega-3 zsírsavnak.

Leginkább a halakkal tudjuk szervezetünkbe bevinni az omega-3 zsírsavat. A hal fogyasztásával ezenkívül még D-vitaminhoz, szelénhez és még fehérjéhez is juthatunk. Jót tesz a szívünknek, elkerülhetjük vele a szívritmuszavarokat, csökken a vérnyomásunk, és az érrendszerünk hatékonysága is javul. Bár sokat olvashatunk a halfogyasztás egészségességéről, viszont arról is egyre többet hallhatunk, hogy egyes típusokban nagymértékben található higany. A veszélyt főleg a sós vízi, a tengerből és óceánból származó halak fogyasztása jelenti. Ez a higanyfajta a metilhigany, ami az édesvízben élő halakban feloldódik, míg a tengervíz sótartalma miatt az ott élő élőlényekben nem. Ez a típusú higany egy úgynevezett potenciális idegméreg, ami veszélyes a vesére és az agyra, ha nagymértékben kerül a szervezetünkbe, akár még halált is okozhat. Viszont azt is jó tudni, hogy a halhúsokban jóval alacsonyabb ez a szint, minthogy ezeket a rendellenességeket képes legyen kiváltani a szervezetünkben.

Ha mégis szeretnénk olyan tengeri halat enni, amiben garantáltan alacsony a higany, akkor válasszuk a vadlazacot, kagylót, garnélarákot, osztrigát, heringet, szardellát, amit akár heti többször is biztonsággal fogyaszthatunk és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy több omega-3 zsírsavat vigyünk a szervezetünkbe. Ezek a haltípusok mellett, még nyugodtan heti egyszer ehetünk, például tőkehalat, tonhalat, mahi-mahi-t, vagy ezektől kicsit ritkábban lapos halat, tengeri sügért vagy kékhalat. A kardhal, a cserepes hal, a marlin, a cápa, a király makréla és a kék-úszójú tonhal inkább kevesebbet szerepeljen étrendünkben, hisz egyes állítások szerint, ezek tartalmaznak a legtöbb higanyt.


hunprobalazs