Mexikói axolotl, a kis különlegesség

Az axolotl viccnek tűnő neve egy hasonlóan hihetetlen megjelenésű kis állatkát takar, melynek tartása mostanában kezd elterjedni. A kis állat olyan, mint egy mesfigura, sokan még nem is hallottak róla. De ki ős valójában?

Az axolotl egy farkos kétéltű. Alapszíne sötét szürke, elmosódott fekete foltokkal. Hasi része kicsit világosabb. Azokat melyek színe ettől eltér, már direkt olyanra tenyésztették ki. A házikedvencnek tenyésztett egyedek lehetnek fehérek, sárgák, feketék vagy épp foltosak is. Magyarországon leginkább az eredeti és az albínó a jellemző. Az axolotl mérete közepesnek mondható, legnagyobbja elérheti a 30 centimétert. Rövid végtagok, megnyúlt törzs, széltére ovális fej és oldalról lapított farok jellemzi. Az állatka bőre nagyon fényérzékeny, vigyázni kell vele, könnyen bőrproblémái lehetnek. Hosszú ideig lehet aranyos kis társa az embernek, mert akár 25 évig is elél. Eredeti otthona Mexikó, ezen belül a Xochimilco tó mellékcsatornái. A tó Mexikóvárostól nem messze, déli irányban található. Gyakori laborítóriumi állat, viszont eredeti élőhelyén veszélyeztetett.

Az axolotl tartása igen egyszerű. Az állat a vízi életmódhoz alkalmazkodott, ezen belül az átlagos terrárium tökéletesen megfelel. Egy 50 x 100 cm alapterületű akváriumban 20-25 cm vízmagasság tökéletesen megfelel 4-6 axolotl számára, de ha egyedül van, akkor sem árt egy ekkora tér neki. A víz tisztaságára fokozottan ügyelni kell, de a megszokott szivacsos akváriumszűrők, motoros belső szűrővel kombinálva tökéletesen megfelelnek. Az axolotl nagyon törékeny állat, javasolt kézzel, nagyon finoman befogni, a háló nem jó megoldás. Csontja könnyen törik, kis teste felettébb puha és sérülékeny. Nagy szerencséje, hogy az elveszített végtagjai regenerálódnak.


hunprobalazs