Miért különleges a kacsacsőrű emlős?

Az állatvilágban rengeteg különleges faj van jelen, amelynek kialakulásáról meglehetősen keveset tudunk, mint például a kacsacsőrű emlős. A kacsacsőrű emlős az emlősök osztályának a kloákások rendjébe és a kacsacsőrű emlősök családjába tartozó egyetlen élő faj. Ez a vízi életmódot folytató tojásrakó emlős Kelet-Ausztráliában él.

A kacsacsőrű emlős a víz alól gyűjti össze a táplálékot, melyek általában rákok, vízi rovarok és kisebb halak. Nagyon jól úszik és élete legnagyobb részét a vízben tölti. Üregeket váj a vízfolyások partoldalába és ezeknek a bejárata a víz szintje fölött van. Körülbelül ötven centiméter hosszú állat, melynek áramvonalas testalkata hódéra emlékeztet, azonban lapos és széles szájszerve a kacsáéra hasonlít. Testtömege 700 és 2400 gramm között és a hímek nagyobbak mint a nőstények. Fogai nincsenek, de a hátsó lábaikon levő úgynevezett sarkantyúkon méregmirigyek vannak és ezzel védekeznek.

Bár a méreg nem igazán veszélyes, de nagyon nagy fájdalmat tud okozni. Úszás közben becsukja a szemét és szorosan bezárja orrlyukai és fülét is. A csőr mindkét felületén negyven-negyvenezer elektromos érzékelő és harmincezer nyomásérzékelő pálcika található. Ezek teszik lehetővé a víz alatti térlátást és segítik a vadászatban is. Az első példány 1798-ban került elő Angliában, amikor sok tudós azt gondolta, hogy a maradványok hamisítványok, amiket összeraktak egy hód farkéból, egy vidra törzséből és egy kacsaféle csőréből. A kacsacsőrű emlős több szempontból is nagyon különlegesnek számít. Ez a faj vált le a legkorábban, körülbelül 166 millió éve arról a fejlődési útról, amelyen a többi emlős tovább haladt. A kutatók nagyon különlegesnek tartják, hogy önálló evolúciós vonalak genetikai és genombeli sajátosságai ennyire egyértelműen léteznek még ma is egyetlen állatban.


hunprobalazs