Milyen az angol építészet?

A brit építészet óriási fejlődésen ment keresztül az évszázadok során, és a különböző angol stílusok továbbra is hatalmas vonzerőt mutatnak az egész országban. Vessen egy pillantást Nagy-Britannia néhány legjelentősebb és legikonikusabb építészeti stílusára a 15. század végétől kezdve.

A Tudor-korszak a középkori építészet utolsó fázisa volt Nagy-Britanniában, és a 15. század vége és a 17. század eleje közötti korszakra terjed ki. A Tudor-épület jellemző tulajdonságai közé tartoznak a kőműves kémények, a csoportos ablakok, a fűrészáruk és a gerendaházak. A barokk építészetet a 17. század végén népszerűsítették, és a klasszicizmus rendkívül kifinomult szemléletének tekintették. Az 1690-es évek végén megjelent az első nagy barokk vidéki ház, amelyben a mozgalom legikonikusabb figurái, köztük Sir Christopher Wren, Sir John Vanbrugh és Nicholas Hawksmoor is részt vettek. A grúz építészeti korszak 1780-tól 1820-ig tartott. A római építészet befolyásolta, és általában klasszikus külsővel és bonyolult belső terekkel rendelkezett. A falakat általában egyszínűre festették, a mennyezetet szakaszokra osztották.

A grúz időszakra jellemző színek között szerepel a levendula, a rózsaszín, a borsó zöld és a világoskék. Egyéb jellemzője volt a magas mennyezet. A viktoriánus korszak különböző brit építészeti stílusokból állt, köztük a középkorból és a reneszánszból. A Tudor és a gótikus építési stílusok újjáéledtek, és a korszak korai szakaszában nagyon bonyolult részletei voltak. A korszak vége felé az építészet megközelítése egyszerűbbé vált. Az ipari forradalom lehetővé tette az építészek számára az üveg és a vas felhasználását. A viktoriánus tetők gyakran meredek lejtőkkel rendelkeztek, amelyek ideálisak voltak a tetőtér átalakításához. A korszakra jellemzőek a terrakotta burkolólapok, az erkélyes ablakok, a többszínű téglafal, a nagy méretű dísztárgyak, a fehérre festett faáruk és az öntöttvas kapuk is


hunprobalazs