Milyen közösségeknek kell megbirkózniuk az új „szomszédokkal”?

A nagy húsevő populációk Európa-szerte bővülnek, és a szakértők a közösségek fokozott támogatását szorgalmazzák, hogy ösztönözzék az új szomszédokkal való harmonikus kapcsolatokat.

A Leedsi Egyetem vezette új kutatás háromféle vidéki közösséget vizsgált Spanyolországban: az egyikben állandó farkas jelenlét volt; oa másikban csak visszatérők voltak, és volt egy olyan, ahol visszatérésük várható a következő évtizedben. Azt vizsgálták, hogy az emberek és a farkasok milyen körülmények között élhetnek együtt – békésen és fenntarthatóan élve egymás mellett. A kutatás megállapította, hogy ezekben a közösségekben az együttélés ökológiai, gazdasági és társadalmi feltételei jelentősen eltérnek. Például, míg az őrző kutyák (a kutyák nagy fajtája, amelyeket kifejezetten a farkas támadások kivédésére képeztek ki) kiemelkedően hatékonyak voltak az egyik helyen, a domborzat, a turizmus és más tényezők miatt kevésbé volt megvalósítható egy másik helyen.

Spanyolország ad otthont Európa egyik legnagyobb, 2000 és 2500 közötti farkasállományának. A kutatást csak két héttel azelőtt tették közzé, hogy a spanyol kormány nemzeti tilalmat rendelt el a farkasvadászatra, ami tovább súlyosbíthatja a jelenlegi feszültséget a farkasok kezelésének módjával kapcsolatban. Hanna Pettersson, a vezető szerző és kutató a Leeds Fenntarthatósági Kutatóintézetben, aki 2020 nagy részét Spanyolország három falujában élte le, megpróbálta megérteni a különböző közösségekben élő farkasokkal való együttélés legfontosabb összetevőit. A svéd származású Pettersson elmondta: „A farkasokkal kapcsolatos fő problémák azokon a területeken, ahol a farkasok és az emberek megosztják a teret, gyakran kevésbé maguk a farkasok, hanem a helyi közösségek megélhetése, kultúrája és autonómiája miatt van.”


hunprobalazs