Tartsunk-e kutyát?

Sokan vannak, akik állatbarátnak vallják magukat, azonban attól, hogy szívesen megsimogatjuk egy kutyus fejét a parkban, ahol a gazdája sétáltatja, még ne biztos, hogy nekünk magunknak is menne a kutyatartás. A helyzet az, hogy nem egy kaktuszról van szó, amelyet elég egy hónapban egyszer meglocsolni, hanem egy olyan élőlényről, amely minden nap törődést és odairigyelést igényel.

Nem véletlen, hogy a fiatal párok gyakran a gyerekvállalás előtt nem sokkal vásárolnak kutyát, mondván, ha az ebről képesek gondoskodni, akkor a kicsivel sem lehetnek majd gondok. Először is, gondoljunk arra, mennyire férne bele az időnkbe a kutyatartás! Ezalatt persze nem azt értjük, hogy naponta hány órán át tudná a lakásban bezárva tartani az ebet! A kutyusnak szüksége van eledelre, megfelelő orvosi kezelésre – hogy meglegyenek az oltásai és hogy mindig tudjuk milyen az egészségi állapota, hogy pótolni tudjuk a vitaminhiányt stb. – , tanításra, türelemre, szeretetre és persze sok-sok sétára! Ha úgy érezzük, hogy a felsoroltak túlságosan is sok időt vesznek igénybe, akkor mindenki számára az lesz a legjobb, ha mégsem veszünk kutyát. Hogyne, aranyosak, szeretetre méltóak és még rájuk nézni is öröm, de ha nem vagyunk képesek eleget foglalkozni vele, akkor jobb, ha csak a világhálón nézegetünk néha kutyás videókat üres óráinkban.

Ha panellakásban élünk, de mindenképpen ragaszkodunk hozzá, hogy legyen kutyusunk, akkor legalább válasszunk egy kis-termetű, kevésbé mozgékony ebfajtát, ellenkező esetben házi kedvencünk úgy érzi majd magát, mintha egy szűk ketrecben lenne. Ne feledjük, hogy naponta kétszer-háromszor el kell vinnünk sétálni az állatot, ezek azonban nem lehetnek csupán pár perces kiruccanások, amelyek alatt a kutya épphogy elvégzi a dolgát! Az ebekkel játszani kell, futkározni, valamint az sem árt, ha megtanítunk neki néhány alapvető dolgot, hogy a későbbiekben a kutyus megértse, mikor mit szeretnénk tőle!


hunprobalazs