Tények a csirkefalatkákról

Nem titok, hogy a csirkefalatok nagyon távol állnak a házi készítésű ételektől, és a nem túl kellemes pletykák már az óta keringenek, amióta léteznek a csirkefalatok. Sajnos viszont a gusztusos csirkefalatokról szóló sötét mesék általában igazak. A csirkefalat őrület kezdete visszanyúlik az 1980-as évekbe, és mindenki tudta, aki fogyasztotta, hogy ezek nem mindig fehér húsból készülnek.

Amikor a fogyasztók beleharaptak ebbe a lédús falatkába, szürke húst láttak maguk előtt, épp emiatt rengeteg ember egészben kapja be a csirkefalatokat, „amiről nem tudok, az nem fáj” alapon. A színezék oka pedig az, hogy az eredeti csirkefalatokat olyan öreg tyúkokból készítették, amelyek már a tojáshoz is túl öregek voltak. 2003 körül a McDonald’s elkezdett fiatalabb csirkéket használni, és a csirkefalatok teljesen fehér húsból készültek, valamint az ízük is sokkal jobb lett. Bár nem használtak többé régi, szürke húst, a fiatal csirkehúst valamiféle hígtrágyába, majd olyanra formálták, amilyennek ma is ismerjük a csirkefalatokat.

Annak ellenére, hogy csirkefalatoknak nevezzük őket, a falatoknak csak körülbelül a fele tartalmaz csirkét, mert általában a csirkén kívül még 40 más hozzávalót is használnak az elkészítéséhez. Igazság szerint a legtöbb összetevő mind megtalálható élelmiszerboltokban, például paprika, kukorica, különböző olajok, és szódabikarbóna, viszont vannak olyan összetevők is, amelyek távol állnak a konyhaszekrénytől. A zsírok és fűszerek használata mellett, a kutatók nyilvánosságra hozták, hogy a csirkefalatok tartalmaznak még porcot, csont tördelékeket, bél szöveteket, csak hogy néhányat említsünk. Mivel ez nem elég ahhoz, hogy kellemes legyen az ízlelőbimbónak, több más hozzávalót is összedobnak az elkészítése közben.


hunprobalazs