Nem titok, hogy a csirkefalatok nagyon távol állnak a házi készítésű ételektől, és a nem túl kellemes pletykák már az óta keringenek, amióta léteznek a csirkefalatok. Sajnos viszont a gusztusos csirkefalatokról szóló sötét mesék általában igazak. A csirkefalat őrület kezdete visszanyúlik az 1980-as évekbe, és mindenki tudta, aki fogyasztotta, hogy ezek nem mindig fehér húsból készülnek.
Amikor a fogyasztók beleharaptak ebbe a lédús falatkába, szürke húst láttak maguk előtt, épp emiatt rengeteg ember egészben kapja be a csirkefalatokat, „amiről nem tudok, az nem fáj” alapon. A színezék oka pedig az, hogy az eredeti csirkefalatokat olyan öreg tyúkokból készítették, amelyek már a tojáshoz is túl öregek voltak. 2003 körül a McDonald’s elkezdett fiatalabb csirkéket használni, és a csirkefalatok teljesen fehér húsból készültek, valamint az ízük is sokkal jobb lett. Bár nem használtak többé régi, szürke húst, a fiatal csirkehúst valamiféle hígtrágyába, majd olyanra formálták, amilyennek ma is ismerjük a csirkefalatokat.
Annak ellenére, hogy csirkefalatoknak nevezzük őket, a falatoknak csak körülbelül a fele tartalmaz csirkét, mert általában a csirkén kívül még 40 más hozzávalót is használnak az elkészítéséhez. Igazság szerint a legtöbb összetevő mind megtalálható élelmiszerboltokban, például paprika, kukorica, különböző olajok, és szódabikarbóna, viszont vannak olyan összetevők is, amelyek távol állnak a konyhaszekrénytől. A zsírok és fűszerek használata mellett, a kutatók nyilvánosságra hozták, hogy a csirkefalatok tartalmaznak még porcot, csont tördelékeket, bél szöveteket, csak hogy néhányat említsünk. Mivel ez nem elég ahhoz, hogy kellemes legyen az ízlelőbimbónak, több más hozzávalót is összedobnak az elkészítése közben.
