Tudnivalók a szivárványról

A szivárvány egy gyönyörű optikai jelenség, amely a sokszínűség és a béke szimbóluma is egyben. A szivárvány egy olyan optikai jelenség, amelyet az eső- vagy a páracseppek okoznak, amikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és spektrumára bomlik.

Előfordul néha az úgynevezett dupla szivárvány is, amelynél egy másik, halványabb ív is látható, fordított színekkel. Egy szivárvány akkor alakul ki, amikor a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Ez a jelenség akkor a leglátványosabb, amikor az égbolt felét már felhők borítják, a szemlélő pedig a napnak háttal áll. Ilyenkor a kialakuló szivárvány élesen elválik a mögötte lévő sötétebb háttértől. Vízesések vagy szökőkutak mellett gyakran látható szivárvány. A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint áthalad az esőcseppeken. A fény először megtörik az esőcsepp felületén, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét megtörik.

A szivárvány valójában nem az égbolt különleges pontján keletkezik, hanem a szemlélő és a Nap helyzetétől függ. Minden esőcsepp ugyanabba az irányba továbbítja a fényt, de csak néhányukból származó fény éri el a szemlélőt. Mindig az égbolt nappal átellenes részén van, és az ív belső része valamivel világosabb, mint a külső. A kettős szivárványnál még ritkább a háromszoros, sőt akár négyszeres szivárvány. A szivárvány gyakran jeleik meg vallásokban, népmesékben, mint az égbe vagy egy másik világba vezető híd szimbóluma. Egyes kelet-európai népeknél, így a magyaroknál is létezett olyan hiedelem, hogy a szivárvány alatt átmenő embereknek megváltozik a neme. A palócok például a szivárványt bábabukrának, vagyis tündér szalagjának nevezik. A szivárvány tehát amellett, hogy egy optikai jelenség, fontos szerepet tölt be a különböző népek kultúrájában.


hunprobalazs