Vadon élő, termő vagy háziasított?

Az átlagember számára nem minden esetben szembetűnő a különbség a vadon élő állat és háziasított társa vagy a vadon termő növény és termesztett párja között. A régészek számára sem minden esetben egyértelmű, hogy melyikkel van dolguk, sokszor csak a külső körülményekkel együtt vizsgálva derül ki az igazság.

Van azonban néhány fontos és meghatározó különbség a vad és házi között, melyeket nem lehet összetéveszteni. A vadon élő állat normális esetben sokkal robosztusabb, nagyobb, mint háziasított társa. A támadásra és védekezésre van berendezkedve, melyekhez a természet is jól igazítja megjelenését, felépítését. Számos fajtánál a fogak mérete is csökken a háziasítással, mivel sokkal könnyebb, sokkal bőségesebb és sokkal inkább neki való táplálékkal látják el. A háziasított állatnál az agyarak és szarvak rövidebbek, karcsúbbak és kevésbé erősek, valamint sok esetben formájuk is jelentősen eltér az eredetitől.

A háziasított állatok szőrzete is más, sokkal puhább, sokszor rövidebb is, kivéve a direkt hosszúra tenyészet fajtáknál, de ez már az újabb korok „vívmánya”. Több háziállat, mint például a juh és a láma szőre olyan puha és finom lett, hogy meg lehetett fonni, textilt lehetett belőle készíteni, ahogy ma is. A háziasított szarvasmarha, kecske, juh tejét meg lehet inni, fel lehet dolgozni, ahogy húsuk is alkalmasabb erre, mint vadon élő társaiké. Mindez a tartás következménye. A növények esetében a vadon termők termése kisebb, hamarabb lepotyog, mivel itt a szaporodás a lényeg, nem pedig a magok nagyra érlelése. A háziasított növényeknél a termés növekedése a fő, ezért ezeknél a kalász a maghordozó, a növény húsa sokkal szívósabb, nagyobb, szebb. A háziasítás folyamata nem egyik napról a másikra történt, az állatok és növények lassan változtak „át”.


hunprobalazs