Az őskor művészetének találékony munkaeszközei

Számos barlang és sziklarajz került elő, melyet minden bizonnyal az őskori ember készített. Felmerül a kérdés, hogy vajon mivel és hogyan állította elő ezeket a rajzokat, mikor még ruházata is nagyon kezdetleges volt.

A barlangok belsejében található rajzok jelentős része külső beavatkozás nélkül teljes sötétségben van. Ahhoz, hogy elkészüljenek, nyilvánvalóan valamiféle fényre volt szüksége az ősembernek. Ezt a fényt semmi más nem lehetett, csak és kizárólag a tűz fénye. A régészek kövekből készült mécseseket találtak a rajzokkal tarkított, koromsötét barlangokban. Ezeket a mécseseket úgy készítette az ősember, hogy a kövekbe vájatot fúrt, tört és ezeket a bemélyedéseket állati zsírral töltötte meg. Egyértelmű továbbá, hogy a tűzrakóhelyeik fényét is felhasználták, így rendszeresen használt élettér falain nagyon gazdag ábrázolásokat lehet felfedezni. Néha olyan helyen találnak a régészek festményeket, melyeket segítség nélkül nem ért volna fel az őskor embere. Ezeken a felületeken a falba készített mélyedések arról árulkodnak, hogy valamiféle állványzatot készítettek a festmény felpingálói, melyet a későbbiekben valószínűleg ők maguk szedtek szét.

Az ősember a festékeket ásványi anyagokból, például okkerből vagy mangán-oxidból nyerte. Az előbbi vörös, barna és sárga szín nyerésére szolgált, míg az utóbbival a fekete és lila színt adta. Az őskori rajzok esetében a zöld és kék szín nem szerepel a színpalettán. A Lascaux-barlang rajzain kívül az ott talált leletek is jelentősek, hiszen a festéshez használt eszközöket találták meg a régészek. Festékőrlő kövek, kisebb, kezdeteleges edények, állati szőrök, melyeket ecsetként használtak. A régészek azt feltételezik, hogy a nagyobb egész ásványok krétaként funkcionáltak.