Hogy beszéltek az Indus-völgyben?

A régészet egyik nagyon különleges ága a különböző civilizációk nyelvének meghatározásával, írásaik megfejtésével foglalkozik. Ez egy rettenetesen nehéz munka, hiszen a legtöbbször semmiféle viszonyítási pont nincs az adott nyelvhez.

Az Indus-völgyi civilizációról a régészek mára szinte mindent kiderítettek, rengeteg ásatás és egyéb kutatómunka árán a mai ember széles képet kaphat az említett civilizáció életéről, a társadalmi működésről, eszközeikről, életmódjukról, egyszóval az egész civilizációról. Egyetlen kivétel van csupán, a nyelv, amit ez az ősi civilizáció beszélt és lejegyzett. Mert igen, vannak írásos bizonyítékok is az Indus-völgyi civilizációtól. Sajnos hiába az a közel 400 felirat és több mint 2500 zsírkő pecsét, amit az ásatások során sikerült feltárni, a tudósoknak még mindig nem sikerült megfejteni a nyelvet. Semmilyen ma ismert íráshoz nem hasonlít annyira, hogy bármelyik is kiindulópontot adhasson, valamint nincsen olyan lelet, melyen egyértelműen kapcsolódna az írás a bevésett képhez. Pedig több mint 4000 pecsét került elő.

A fennmaradt feliratok többnyire rövidek, a kutatók eddigi álláspontja szerint áruk és emberek neveit tartalmazzák. A nyugat-indiai Dholaviránál végzett ásatások során a lelőhely bejáratánál egy nagyméretű fa lapon gipsz írásjeleket találtak. A régészek arra gyanakodnak, hogy ez lehetett az „indusi” város egykori névtáblája. Erre a feltételezésre bizonyíték nincs, de logikusan leginkább erre lehet következtetni. Néhány szakértő némi hasonlóságot vélt felfedezni a megtalált írásjelek és a dravida nyelv ma is beszélt egyik változata között, melyet Dél-India bizonyos részein, Srí Lankán, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Pakisztánban lehet még hallani itt-ott.