Leszoktatás az orrpiszkálásról? Így csináld!

Az orrpiszkálás időszakonként egy meglehetősen gyakori viselkedés, de különösen előfordul és persze zavaró a kisgyermekek körében, akik bizony sok esetben meg is eszik, amit kiásnak.

Túl azon, hogy társadalmilag nem elfogadott ténykedés, sokkal nagyobb gond, hogy egészségtelen is. Egyrészt azért, mert baktériumokat terjeszt (egyes tanulmányok szerint többek közt a tüdőgyulladásért felelős kórokozót is), másfelől pedig az orrpiszkálás az orrjáratokban traumát okozhat, ami orrvérzéshez, fertőzésekhez és nehezen gyógyuló sebekhez vezethet. Ha az orrpiszkálást még az óvodáskorban nem sikerül csírájában elfojtani, akkor az a gyermek idősebb korára nehezen megtörhető szokássá válhat. Ez a cselekvés ugyanakkor egy normális óvodáskori szokás, és van néhány oka annak, hogy a kicsik miért csinálják. Sokszor azért, mert unatkoznak, stresszesek, vagy, mert már szokássá vált.

Azért is piszkálhatják az orrukat, mert a felesleges nedvességet vagy a száraz orrváladékot furcsának érzik, és meg akarnak tőle szabadulni. Legyen azonban bármi is az ok, minél előbb le kell szoktatni róla a gyermeket. A kérdés persze, hogy hogyan, ám erre a válasz nem bonyolult, nincsenek világmegváltó trükkök, inkább kitartás és türelem kérdése a dolog (ahogy a gyermeknevelésben szinte mindennel). Amint azt látjuk, hogy gyerkőc elkezdi piszkálni az orrát, hívjuk fel rá a figyelmét és adjunk a kezébe egy zsebkendőt, és beszéljük meg vele a helyes orrtisztítás módját. Szinte biztos, hogy ezt a folyamatot többször is meg kell ismételnünk mire természetessé válik, hogy az ujja helyett egy zsebkendőt használjon, de következetességgel előbb utóbb célt fogunk érni. Ha az orrpiszkálás új szokása a gyereknek, akkor lehetséges, hogy valami van az orrában, például felesleges váladék, ami zavarja. Néha allergia, szárazság vagy fertőzés is okozhat kellemetlenséget, és vezethet orrpiszkáláshoz. Ha ilyen okra gyanakszunk, akkor mindenekelőtt konzultáljunk a gyermekorvossal.