Megőrzi az idő a lábnyomot?

Idővel szinte minden széthullik, odavész, elporlad vagy eltűnik. Ez az élet rendje, így működik a természet. Azonban néhány esetben a tárgyal, organikus szövetek, vagy fizikai hatások, például lábnyomok valamilyen természeti hatás következtében vagy éppen ennek hiányában konzerválódik.

Az egyik legérdekesebb és leglíraibb régészeti lelet talán a lábnyom. Egy olyan pillanat műve, ami bizonyíték egy élőlény ott tartózkodására. Egyetlen pillanat, de mennyi pillanat telt el azóta! És most én állok itt. – Gondolhatja a régész, aki rátalált erre a különleges csodára. A lábnyom fennmaradása a természet ritka jelensége, hiszen egy lábnyomot egy kisebb szél, vagy eső is el tud söpörni egyetlen pillanat alatt. Az Olduvai szakadék egy fontos és ismert régészeti lelőhely. Ettől délre fekszik Laetoil vidéke, ahol 1976-ban Mary Leaky kutatócsoportja hatalmas mennyiségű különböző lábnyomra bukkant, mely csaknem egy négymillió évvel ezelőtti rövidke idő lenyomata.

A Laetoil vidéken négymillió évvel ezelőtt nagyobb vulkánkitörés lerakódott hamuja borította a talajt. Ebbe lépdelt bele számos arra haladó állat (gyöngytyúk, elefánt, bivaly, hiéna, orrszarvú, antilop) és három Australophitecus hominidia is. Feltehetően két felnőtt, akik egymás nyomában lépdeltek, és egy gyerek. A lábnyomok konzerválódásának oka minden bizonnyal az, hogy a nap kiszárította a hamut és így beleszáradtak a nyomok. Később újabb hamu hullott le, melyet betemette a nyomokat, szintén kiszáradt, de azoktól már elkülönülve, más egy újabb, fiatalabb réteget alkotva, így az idővel újabb és újabb lerakódásokkal együtt megőrizte a lábnyomot egészen 1975-ig. Az eredeti nyomok mára már nem láthatók, de tökéletes lenyomatokat készítettek róluk.