Mit kell tudni a zebrákról?

Mi, akik csak a tévében látunk zebrát, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyetlen zebrafaj él, őket is csak a csíkjaik különböztetik meg egymástól.

Ha a zebrákról beszélünk, gyakran jön elő a viccesnek szánt kérdés, hogy a zebra fehér alapon fekete csíkos vagy pedig fekete alapon fehér csíkos. Első hallásra ez is olyan kérdésnek tűnik, mint a tojás és a tyúk esete, de ha jobban megnézzük a zebrákat, akkor sem fogjuk látni, hogy a zebra fekete alapon fehér csíkos. Pedig a tudomány állása szerint ez az igazság.

Sok évtizede megy a vita arról, hogy mire jók a csíkok egy zebrán. A zoológusok azt tartják legvalószínűbbnek, hogy az álcázásban segítik az állatot; ha figyelembe vesszük, hogy a zebrákra elsődleges veszélyt jelentő oroszlánok színlátása roppant gyenge, akkor lehet ráció a dologban.

A zebrák három faját különböztetjük meg, illetve ezek alfajait. A zebrák legelterjedtebb faja az alföldi zebra, amely mintegy 12 alfajjal rendelkezik. A hegyi zebrák fényesebb bőrrel és világosabb hassal rendelkeznek. Ezek a zebrák valóban úgy néznek ki, mintha fehér alapon fekete csíkosak lennének. A harmadik fajuk a Grévy-zebra, amely némileg öszvérre hasonló testalkattal rendelkezik; sörénye erőteljesebb, teste nagyobb. Egyes fajok és alfajok egyazon területen osztoznak, ennek ellenére kereszteződés nem fordul elő náluk.

A múltban számos alkalommal megpróbálták a zebrákat haszonállattá tenni, de ezek a próbálkozások szinte minden alkalommal kudarcot vallottak. Noha a zebrák ellenállóbban a különböző afrikai betegségekkel szemben, mint a lovak, mégis túlzottan érzékenyek a különböző viszonyokat illetően, így a tiszta vérvonalú zebrák helyett inkább a zebrák lovakkal és öszvérekkel keresztezett egyedek jutottak szerephez. Ezzel együtt is a háziasításra tett kísérletek nem váltak be.