Tudós papok vagy vallásos tudósok

Bár sokan gondolnak úgy a vallásra, mint a tudomány ellenségére, a tudósok között számos mélyen vallásos személyt találhatunk, illetve sok egyházi ember tett komoly tudományos felfedezéseket.

A leghíresebb vallásos tudós Isaac Newton, angol fizikus, matematikus, csillagász és filozófus, a klasszikus mechanika tudományának megalapozója vallotta, hogy a Világot az Atyaisten úgy alkotta, hogy elegendő nyomot hagyjon a végső összefüggések kifürkészéséhez, és az Ő mibenlétének megfejtéséhez. Ezzel a gondolattal élte le életét, mely hatására ugyanannyit foglalkozott a Biblia és vallás tanulmányozásával, mint a tudományos igazságok megfejtésével. Egész életében meggyőződése volt, hogy vallási tárgyú iratai maradandóbbak lesznek, mint bármi más, amit alkotott. Kevésbé ismert kortársa, Juan Lobkowitz cisztercita szerzetes, otrantoi érsek. A csodagyereknek számító ifjú már 10 évesen csillagászati táblázatokat publikált, számos könyvet írt matematikai, csillagászati és fizikai kérdésekről, az első között foglalkozott a kombinatorikai valószínűség kérdésével.

John Napier skót matematikus elsősorban teológusnak tartotta magát, a Jelenések könyvéhez írt protestáns kommentárokat, és matematikával saját bevallása szerint csak kedvtelésből foglalkozott. Ehhez képest felfedezte a logaritmust, és bevezette a tizedes törtek ma használatos jelölését. Descartes elsősorban filozófusként ismert, de jelentős matematikus és természettudós is volt, az analitikus geometria egyik megalapítója. Úgy vélte, hogy Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét. Louis Pasteur a mikrobiológia megalapítója pedig úgy vélte, „Egy kis tudomány eltávolítja az embert Istentől sok tudomány visszavezeti Hozzá.”